Brüsszel csak látszólag engedte el Ukrajna kezét, már készül az új terv

Egyelőre vége az ukrán agráróriások profitját gyarapító szolidaritásnak, de Brüsszel megígérte Kijevnek, nem járnak rosszabbul.

Örüljünk, hogy itt és most élünk, még ha most éppen meg is kell nyernünk ezt a háborút!
„Merkel Asszony mondott a minap egy (állítólag) történelmi beszédet. Megnéztem. Én, aki a Ceausescu diktatúrában nőttem fel nem értem mi ebben a történelmi. Gondolom az, hogy háborúban állunk, de szörnyű nehéz összefogással és embertelen terhek viselésével közösen megállíthatjuk a ellenséget. Kifejezetten nem az elbocsátásokra, a háborút követő gazdasági nehézségekre utalt, mert azt majd enyhítik, mondja. Azzal most nem riogatunk! Most a háború megnyerése az első!
"A második világháború óta nem élt ilyen nehéz időket a nemzet - mondta" Ez ijesztő! De azért álljunk meg, mielőtt nekikeseredünk. Lefordítom!
Pánikra semmi ok. Nyugalom! Ez a szörnyű kemény dolog amiről szó van, a modern, XXI. századi civil ember számára nem az, hogy a fagyhalállal dacolva, mások lábszagában kell hónapokig éhezni a túlzsúfolt óvóhelyeken, mint annak idején. Nem azt akarta mondani, hogy éjszaka kilopózva kell eltemetni a halottainkat, miközben naponta szőnyegbombázzák a lakóhelyünket. Nem azt vetítette előre, hogy az évekkel ezelőtt bevonult gyermekeinkről, ha eddig sem hallottunk semmit, hát most sürgöny nem jön, az biztos. Nem. A mai szörnyű nehéz, soha nem látott erőfeszítés, amivel megnyerhetjük ezt a háborút az, hogy mindenki nyomja meg a fenekét otthon a (relatív) luxus-lakásában, internetezzen, töltsön le filmeket, online színházi közvetítésekkel üsse el az időt, kiránduljon, sportoljon, tanuljon a legjobb egyetemek ingyessé tett online kínálatából, egye a megszokott (jobbnál jobb) kajákat, iszogasson csúcsborokat, dolgozzon otthonról. Legyen a gyermekeivel, a férjével, a feleségével. Rendeljen házhoz és fizessen bakkártyával, csak emelje meg a Nemzeti Bank a pin-tapizás nélküli fizetési limitet.
Ez a kemény, nem a ráspoly! Majdnem kibírhatatlan erőfeszítés... Látszik, mert sokakat meg is kell érteni, hogy nem bírják ezt: bulikázni, összejövetelekre mennek, tojnak a szabályokra. És mi lesz, Istenem mi lesz, ha pár napig nem lesz libamáj, vegán sajt vagy belga csokis puding (netán vécépapír) a boltokban???
Magyarázat:
A poszttal csak azt szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy akárhogy is gondoljuk, hogy vagyunk, mennyire szerencsések vagyunk és milyen jó nekünk! Értem én a háborús analógiát, de azért ne keseredjünk neki! Nyugodjunk meg és harcoljunk azzal, hogy MARADJUNK OTTHON ! Örüljünk, hogy itt és most élünk, még ha most éppen meg is kell nyernünk ezt a háborút! És adjunk hálát, hogy így "harcolhatjuk" végig ezt!
És KÖSZÖNJÜK meg azoknak, akik nem „civilek” ebben a háborúban, mint mi, hanem katonák. Az orvosok, ápolók, élelmiszeripari gyártók, szállítók, eladók, a patikusok, a szállítmányozók és futárok, a rendvédelmi erők, a felelősséget konkrétan viselő politikusok és még sorolhatnánk. Köszönjük Nekik!!!
(A poszt nem arról szól, hogy sokaknak nehéz most, mert kirúgták a munkahelyéről, vagy bizonytalanságba került. A bizonytalanság mindenkire igaz. SENKI nem tudja, hogy mi lesz! Ez az írás a rövid távon szükséges „harcmodor” „hihetetlen nehézségeiről” szól, illetve arról, hogy a legnehezebb helyzetben élők is felismerhetik, hogy jól vannak! Igen, nézzetek körül, jól vagytok, jól vagyunk! Fel a fejjel, hajrá!)”